35. Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
36. Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
37. És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38. És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
39. És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
40. És nevetik vala őt. Ő pedig ki-

küldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket (tehát egy szűk csoportot), és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
41. És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
42. És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással cso- dálkozának.
43. Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja (Megint, valami olyat cselekedett, aminek nem volt szabad kitudódnia). És mondá, hogy adjanak annak enni.

49. Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének házától, mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!
50. Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.
51. Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját.
52. Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; ő pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.

53. És kineveték őt, tudván, hogy meghalt.
54. Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta (e szavakat már a kintlé- vőknek mondta, hogy azok azt higgyék, hogy csak ezt csinálta), mondván: Leányzó, kelj fel!
55. És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és ő parancsolá, hogy adjanak néki enni.
56. És elálmélkodának annak szülei; ő pedig megparan- csolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt.